Szinte kivétel nélkül mindenki átél a napokban egyfajta összeomlást. Magunkba zuhanunk, érezzük azt, hogy sok minden odaveszett. Ezek tények, ezek elől nincsen értelme elbújni, vagy úgy tenni, mintha a veszteség nem okozna mindenki életében egyfajta gyászt, amit meg kell élnünk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Engem azonban egy kicsit jobban izgat az, hogy mégis hogyan lesz ezután?
Ez az összeomlás-érzés mindenkinek más. Más mértékű, más-más életterületeket érint. Valakinek a munkahelye és megélhetése omlott össze, van, akinek a magánélete ingott meg, vagy éppen az egészsége nem a régi. Az én tanácsom viszont az, hogy ne az összeomlás megélése határozza meg hosszabb távon a mindennapjaidat.
Ehhez szeretnék segíteni most egy kis történettel:
Ha én erre az összeomlásra gondolok, akkor egy elég határozott kép jelenik meg a szemem előtt. Egy mindennapi használati tárgy, egy kerámia bögre, ami azonban nagyon fontos a számunkra, szeretjük minden egyes napon ebből inni a reggeli kávét vagy a teát, esetleg egy számunkra fontos személytől kaptuk. Nos, képzeld, el ahogyan ez a kedvenc bögre egyszer csak leesik az asztalról és ripityára törik. Mit teszünk ilyenkor? A legtöbben a seprű és a lapát után nyúlunk és a hajdanvolt kedvenc bögrét fájó szívvel ugyan, de a kukába hajítjuk.
Van azonban egy másik út is!
Egy legenda szerint a 15. században egy japán nemesember eltörte a kedvenc teás csészéjét – márpedig tudjuk, hogy a japán kultúrában kevés olyan fontos esemény van, mint a teázás. Először az eredeti készítőhöz küldte vissza a csészét, hogy javítsa meg, aki vaskapcsokkal illesztette össze a csésze darabkáit. Ez azonban nem nagyon tetszett a nemes sógunnak, így elküldte a csészét egy másik kerámiamesterhez, hogy találjon ki valamit. Ez a mester pedig a szeretett csésze megmaradt darabjait nem mással egészítette ki és tette újra egésszé, mint nemes arannyal! Ennek a filozófiának és művészeti ágnak a Kintsungi nevet adták és a mai napig nagyon nagyra tartják a régi tárgyak újjászületését ennek a technikának a segítségével, amikor a régi elemek újrarögzítése valamilyen nemes anyaggal történik.
Mi ebből a történetből a lényeges üzenet a számunkra?
Az, hogyha valami, amit szerettünk, ami fontos volt, eltörik, darabokra esik szét, az nem azt jelenti, hogy ami utána marad, az teljesen haszontalan, sőt! Nem minden darabkája vész el a réginek és ezeket a megmaradt darabokat újra össze lehet illeszteni úgy, hogy azok ismét működőképessé válhatnak és az összetartó erő még nagyobb értéket adhat az új egésznek.
A tanácsom nem más, mint hogy ha most úgy érzed, valami összetört benned és a világodban, keresd meg azokat a részeket, elemeket, amik még megmenthetők. Először is írj egy listát mindarról, amid még most is megvan! Legyen ezen a listán sok-sok belső érték és tudás, hasznos jó tulajdonság és persze legyenek ott a listán a számodra fontos tárgyak (ház, autó, bicikli, ruhák, stb.) is.
Vedd elő sokszor ezt a listát, légy hálás, amiért ezek a darabkák még mindig megvannak, benned és körülötted és teremts melléjük újakat! Bár az új fizikai dolgoknak – talán te is egyetértesz – nem igazán most jön el az ideje, de létrehozhatsz, teremthetsz magadnak új képességeket, új belső értékeket, tudást, motivációkat, célokat, hogy egy, az eredetinél sokkal nemesebb, biztosabb, szilárdabb új egészet alkothass belőlük!
Így próbálj meg ránézni az életedre most, arra fókuszálva, hogy mi maradt meg (ne pedig arra, ami odaveszett) és hogy ebből milyen fantasztikus új születhet meg, ami csakis, kizárólag rajtad múlik.
Remélem tetszett a cikk. Ha úgy érzed, segíthet másokon is, oszd meg az ismerőseiddel! Ha szeretnél hasonló gondolatokat olvasni, kövesd a Mindennapi luxus Facebook oldalt! 😊
Köszi szépen ! Nagyon jó gondolatok !